Viszonyunk a térhez, a tárgyakhoz, elsősorban a pszichológia és filozófia kutatási területe, de  képalkotóként fontos átélni a -meghökkentésre is alkalmas- hatásmechanizmusokat, amik egy megszokott kép valóságtól való „eltérítésekor” érnek bennünket, kizökkentve a hétköznapi folyamatokból és egyben rávilágítva a képen megmutatkozók közti viszony sokarcúságára. A lépték, az arány és a perspektíva játéka a különböző kontextusokban (az építészet, a humor, a politika vagy az élet bármely más területén), a viszonyok képi kifejezésének sokszor groteszk, karikatúraszerű megjelenítése a Homo Ludens sajátossága. A hangsúly ismét a kísérletezésen van, s a végeredmény jelen esetben nem csak egy esztétikai természetű kép, hanem nyelvileg is megragadható narratíva, így tehát az elkészített munkák többféle aspektusból is megítélhetők. A kép közös terében interakcióba lépő figurális és téri strukturális elemek az egymáshoz való viszonyukat reprezentálják. RF

A feladat elkészítése során, annak technikai kivitelezése csak az egyik, valójában a legkevésbé érdekes oldala, fontosabb a kép tartalmának elbeszélő jellege, a valamit kifejezni vágyó alkotói szándék. Ennek a szándéknak kell alárendelnünk azokat a vizuális effekteket (mint például a mozgás, az időbeli változás hatását keltő blur effekt és a többi) melyek használata hozzásegít a tartalom mélyebb megértéséhez. Mára a pixelgrafikus programok segítségével lehetségessé vált az idő (álló)képi megjelenítése is, hisz a különböző vizuális effektek tömege áll rendelkezésre annak érzékletes bemutatására.

E technika gyakorlati alkalmazása mára mindennapossá vált az építészeti ábrázolásban, s ha „csak” léptékadó figuraként is, de az emberi jelenlét, Bollnow „megélt terét” idézi. Egy választott építészeti tér perspektív fotójának nézetei például négy különböző térkaraktert eredményeznek, de a szűkösség-tágasság fogalom pár, vagy az idő emberre gyakorolt múlásának lírai megjelenítése és a többi, mind bemutathatóvá vált e technika segítségével