Familiar things
This exhibition is a collaboration between the students of the Budapest Metropolitan University and the researchers of the Museum of Ethnography and is based on participatory museum praxis. During the semester class-room work examined the following questions: How do we use our everyday objects? How do we select the ones which are important for us? Can we characterise ourselves with objects? The exhibition is an experiment to link display and privacy.
The creative process was driven by open-mindedness and dialogue while the exhibition attempts to dissolve the antagonism between professionals and non-professionals in a museum context. There are objects, photos, stories and fictious compositions linked together in the space of the exhibition and the participants reflect on what it means for them to make their own everyday lives visible.
The creative process was driven by open-mindedness and dialogue while the exhibition attempts to dissolve the antagonism between professionals and non-professionals in a museum context. There are objects, photos, stories and fictious compositions linked together in the space of the exhibition and the participants reflect on what it means for them to make their own everyday lives visible.
Mindenkinek ismerős dolgok
Az őszi szemeszterben öt hallgató és négy kutató dolgozott együtt heti rendszerességgel. A kurzus során azt vizsgáltuk: miként használjuk hétköznapjainkban a tárgyakat? Miként választjuk ki a számunkra fontosakat? Tudjuk-e jellemezni magunkat tárgyakkal? Számít-e a szín, a forma, az alapanyag, a funkció, a tervező és a márka? Kapcsolódnak-e a választásokhoz és a használathoz érzelmek? Ha kollekciót alkotunktárgyainkból, tudunk-e a megszokottól eltérő módon csoportosítani, a tárgyak között új és más viszonyrendszereket létrehozni? Egy múzeum miként segítheti ezt az önreflexív értelmezési munkát? És fordítva: miként illesztheti be gyűjteményi szemléletébe a kívülről érkező személyes tapasztalatokat, a megszokottól eltérő válaszokat? És ezekből mi mutatható meg egy galériatérben?
A Budapesti Metropolitan Lab integrált művészeti projektjei számára fontos, hogy a hallgatók csoportosan dolgozzanak, hogy a különféle szakirányok összekapcsolódjanak egy közös alkotásban. A Múzeum számára pedig fontos, hogy valóban nyitottá váljon, hogy képes legyen érdemben együtt gondolkodni a közönségével, hogy időlegesen elszakadjon a bevált formáktól, és más generációk friss gondolataival is dolgozzon. A Mindenkinek ismerős dolgok című kiállítás ennek egy lehetséges útját mutatja meg.
A cím – Mindenkinek ismerős dolgok – a kiállításon látható egyik tárgy történetében olvasható fordulat, amely egyszerre leíró és lírai, mégis pontosan fejezi ki azt az attitűdöt, amellyel a kiállítótérben látható tárgyakhoz és gondolatokhoz fordulhatunk. Ami viszont kevésbé látszik a galériatérben: az a féléves folyamat, amelyben
A Budapesti Metropolitan Lab integrált művészeti projektjei számára fontos, hogy a hallgatók csoportosan dolgozzanak, hogy a különféle szakirányok összekapcsolódjanak egy közös alkotásban. A Múzeum számára pedig fontos, hogy valóban nyitottá váljon, hogy képes legyen érdemben együtt gondolkodni a közönségével, hogy időlegesen elszakadjon a bevált formáktól, és más generációk friss gondolataival is dolgozzon. A Mindenkinek ismerős dolgok című kiállítás ennek egy lehetséges útját mutatja meg.
A cím – Mindenkinek ismerős dolgok – a kiállításon látható egyik tárgy történetében olvasható fordulat, amely egyszerre leíró és lírai, mégis pontosan fejezi ki azt az attitűdöt, amellyel a kiállítótérben látható tárgyakhoz és gondolatokhoz fordulhatunk. Ami viszont kevésbé látszik a galériatérben: az a féléves folyamat, amelyben
a hallgatók és a kutatók gyűrték egymást. Ahogy megismerkedtünk egymással, ahogy belevágtunk a munkába, elmondtuk és dokumentáltuk egy napunkat, fogalmakat gyűjtöttünk a „jó” és a „rossz” múzeumról, ahogy saját tárgyainkról meséltünk egymásnak, ahogy összeállítottunk egy 100 tárgyból álló listát, amelyről úgy gondoltuk: személyiségünket és láthatatlan mindennapjainkat is kifejezi. És az sem látszik, ahogy ezen kiborultunk, mert sokkal nehezebb és intimebb lett a téma, mint ahogy elsőre gondoltuk. Aztán mégis folytattuk. Ezt követte
a szelekció, a tárgyakhoz kapcsolódó kategóriákról való gondolkodás, a saját tárgyak és a múzeumi gyűjtemények közötti átjárhatóság felismerése, a megbirkózás az intimitással, az elmondható történetek megfogalmazása. Végül a kiállítás koncepciójának kidolgozása, a gondolatok galériatérre és vizuális nyelvre fordítása.
Így dolgoztak együtt hallgatók és kutatók, néha kicsit fáradtan, de mindig nyitottan, folyamatos párbeszédben, kérdések özönében, az egyetemi, a múzeumi és a galériatérben. Fél év egy kiállítás létrehozására nagyon rövid idő. A megvalósítás csak úgy lehetséges, ha érdemi a részvétel és az együttműködés. A Mindenkinek ismerős dolgok esetében megtaláltuk ezt az utat, ami feloldotta a „laikus–szakértő” oppozíciót, és a hangsúlyt az eltérő tudások, tapasztalatok sokszólamúságára helyezte. A kiállításon egymáshoz illesztett tárgyak, fotók, tárgytörténetek és fiktív kompozíciók segítségével beszélnek az alkotók arról, hogy mit jelent a saját hétköznapokat megmutathatóvá tenni mások számára.
Így dolgoztak együtt hallgatók és kutatók, néha kicsit fáradtan, de mindig nyitottan, folyamatos párbeszédben, kérdések özönében, az egyetemi, a múzeumi és a galériatérben. Fél év egy kiállítás létrehozására nagyon rövid idő. A megvalósítás csak úgy lehetséges, ha érdemi a részvétel és az együttműködés. A Mindenkinek ismerős dolgok esetében megtaláltuk ezt az utat, ami feloldotta a „laikus–szakértő” oppozíciót, és a hangsúlyt az eltérő tudások, tapasztalatok sokszólamúságára helyezte. A kiállításon egymáshoz illesztett tárgyak, fotók, tárgytörténetek és fiktív kompozíciók segítségével beszélnek az alkotók arról, hogy mit jelent a saját hétköznapokat megmutathatóvá tenni mások számára.
Koncepció/Concept: Fejes Petra, Hermann Júlia, Hornyák Evelin, Kiss Krisztina Noémi, Vörös Zétény
A kutatásban részt vevő kutatók/Researchers: Foster Hannah, Frazon Zsófia, Gadó Flóra, Wilhelm Gábor
Grafikai tervezés/Graphic design: Kiss Krisztina Noémi ©Loufie - brushfont
Tárgyfotók és mozgókép/Object photos and video: Vörös Zétény
Szövegek/Descriptions: Fejes Petra, Hermann Júlia, Hornyák Evelin, Kiss Krisztina Noémi, Vörös Zétény
Olvasószerkesztő/Editor: Sebes Katalin
Kiállításgrafika kivitelezése/Exhibition graphic contractor: Nagy Árpád muzeumdekoracio.hu
Nyomtatás/Printing: Reactor
Projektvezető/Projectleader: Frazon Zsófia
Eseményfotók/Event photos: Béres Márton
Fotók/Photos: Kiss Veronika Flóra, Kiss Krisztina Noémi
A kiállítás a Budapesti Metropolitan Egyetem (integrált művészeti képzés) és a Néprajzi Múzeum (MaDok-program, OTKA 112185) együttműködésében és támogatásával jött létre.
Külön köszönet/Special thanks to: Istvánkó Bea (FKSE), Seres Szilvia (Budapesti Metropolitan Lab)
A kutatásban részt vevő kutatók/Researchers: Foster Hannah, Frazon Zsófia, Gadó Flóra, Wilhelm Gábor
Grafikai tervezés/Graphic design: Kiss Krisztina Noémi ©Loufie - brushfont
Tárgyfotók és mozgókép/Object photos and video: Vörös Zétény
Szövegek/Descriptions: Fejes Petra, Hermann Júlia, Hornyák Evelin, Kiss Krisztina Noémi, Vörös Zétény
Olvasószerkesztő/Editor: Sebes Katalin
Kiállításgrafika kivitelezése/Exhibition graphic contractor: Nagy Árpád muzeumdekoracio.hu
Nyomtatás/Printing: Reactor
Projektvezető/Projectleader: Frazon Zsófia
Eseményfotók/Event photos: Béres Márton
Fotók/Photos: Kiss Veronika Flóra, Kiss Krisztina Noémi
A kiállítás a Budapesti Metropolitan Egyetem (integrált művészeti képzés) és a Néprajzi Múzeum (MaDok-program, OTKA 112185) együttműködésében és támogatásával jött létre.
Külön köszönet/Special thanks to: Istvánkó Bea (FKSE), Seres Szilvia (Budapesti Metropolitan Lab)
